Bebizonyították, hogy valójában két külön fajba tartoznak a vörös pandák

Genetikai vizsgálattal kínai kutatók bebizonyították, hogy a veszélyeztetett vörös pandák valójában nem egy, hanem két külön fajba tartoznak. A más néven vörös macskamedvének vagy kis pandának is nevezett állatok Kína, India, Nepál, Bhután és Mianmar magasan fekvő erdőségeiben élnek. Becslések szerint mára nagyjából 10 ezer példány maradt belőlük a vadonban és a számuk napról napra csökken az illegális vadászatuk és élőhelyeik elvesztése miatt.

Az állatok szemmel látható fizikai különbségei alapján a kutatók régóta feltételezték, hogy két külön változatról lehet szó, ám ez idáig nem álltak rendelkezésre genetikai bizonyítékok ennek alátámasztására – írja a BBC hírportálja. A kínai kutatók 65 vadon élő vörös panda DNS-ét elemezve állapították meg, hogy két teljesen külön fajról, nem pedig egy faj két változatáról van szó.

Az Észak-Mianmarban, valamint a kínai Szecsuan és Jünnan tartományokban és Tibet délkeleti részén honos kínai vörös panda bundája vörösesebb, míg a Nepálban, Indiában, Bhutánban és Tibet déli részén élő himalájai vörös panda pofája fehérebb. A Kínai Tudományos Akadémia munkatársa, Hu Ji-po, a tanulmány vezető szerzője szerint a himalájai fajnak azonnali védelemre van szüksége, mivel alacsonyabb a genetikai diverzitása és kisebb a populációja.

A fajok évezredekkel ezelőtt váltak szét egymástól, miután populációikat kettéválasztotta egy folyó. A szakember hangsúlyozta, hogy a két faj genetikai sajátosságainak megőrzése érdekében kerülni kell a fogságban való keresztezésüket. A Science Advances című folyóiratban publikált tanulmányukban a kutatók hangsúlyozták, hogy a genetikai vizsgálat eredménye a vörös panda megóvását célzó erőfeszítéseket is átírja.

Az ideje nagy részét a fákon töltő és elsősorban bambusszal táplálkozó vörös panda a macskamedvefélék (Ailuridae) családjának egyetlen ma élő képviselője. A kis termetű emlőst illegálisan vadásszák a bundájáért Délnyugat-Kínában, elsősorban dús farkáért, amelyből fejfedőt készítenek. Bundájukat hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja őket a hideg és nedves környezetben. Bozontos, hosszú farkukat fejpárnának vagy takarónak is használják.

A vörös macskamedve név az állatok medvére emlékeztető külsejére utal, emellett ugyanolyan jól másznak fára és ugyanúgy nyalogatják magukat tisztára, mint a macskák. A mellső végtagjukon hat ujjuk van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel, így könnyedén le tudják szakítani a bambuszhajtásokat. Átlagosan a napnak csupán alig több mint felét tölti ébren, ami feltehetően az alacsony energiatartalmú táplálékhoz való alkalmazkodás miatt alakult ki.