Jó állapotban megőrződött, fából készült sílécekre bukkantak régészek egy norvég hegycsúcson, az 1300 éves leletek a legöregebb sílécek, amelyeket valaha feltártak.
Az első sílécet 2014-ben találták meg a hegycsúcson, ahol mintegy 1300 éven át volt a jégben fagyva. Nemcsak a lécre bukkantak rá, hanem egy ép kötésre is, amely nyírfa fonatból és bőr szíjakból készült. Mivel a sílécet párban használják, a régészek elkezdték figyelni a nyári olvadás idején a térségben lévő jégfoltokat, hogy előkerül-e alóluk a másik.
Hét évet kellett várniuk, szeptember végén az első síléc megtalálásának helyétől öt méterre a jégben rábukkantak egy másikra is, amely 187 centiméter hosszú és 17 centiméter széles.
Ez a legjobb állapotban fennmaradt prehisztorikus sílécpár, amelyet eddig találtak – közölték a norvég kutatók.
Sílécek darabjait és sílécet ábrázoló sziklarajzokat már találtak korábbi időkből is, a legöregebb közülük hatezer éves, de soha nem leltek sértetlen kötésre, amelyből kiderül az, miként használták a léceket.
A síléceket télen használták szállítóeszközként és látszanak rajtuk a sokszoros javítás jelei, amelyek arra utalnak, hogy túlságosan értékesek voltak ahhoz, hogy eldobják és mással váltsák fel őket. A lécek nem alkottak egykoron egy párt, valószínűleg két különböző párból származnak a leletek – vélik a kutatók.
Korábban azt feltételezték, hogy a sílécek alját akkoron beboríthatták szőrmével, hogy jobban tapadjanak hegynek felfelé tartva. Az újonnan felfedezett lécek közepén talált széles vágat alapján azonban úgy vélik, hogy nem használtak szőrmét.
A kutatókat foglalkoztatja a kérdés, mi történhetett a lécek tulajdonosával. Esetleg levette a lécet, hogy vadásszon, és elveszítette azokat a hóban. Vagy egy síbalesetben megsérülhetett, és nem tudott a léceken leereszkedni a jeges csúcsról.