HírekTermészet

Összeomlóban a biodiverzitás a Földközi-tenger keleti részén

Régóta honos tengerlakók nem tudják tartani a lépést a víz felmelegedésével, a helyükön trópusi élőlények jelennek meg.

Nem tudják tartani a lépést a víz erőteljes felmelegedésével a Földközi-tenger keleti részén élő fajok, Izrael partjainál bizonyos vízmélységben a honos fajok mintegy 95 százaléka már eltűnt. Ugyanakkor nagy számban jelentek meg trópusi élőlények a területen – írták osztrák tudósok a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című tudományos lapban megjelent tanulmányukban.

Egy nem őshonos nudibranch úszik a Földközi-tengerben. Fotó: M. Stockinger

Az Izrael melletti vizek a Földközi-tenger legmelegebb részei. A terület régóta honos lakói eddig képesek voltak alkalmazkodni ehhez, de láthatóan alkalmazkodóképességük határára jutottak.

A klímaváltozás következtében a partmenti vizek gyorsan és erőteljesen felmelegedtek az elmúlt évtizedekben, ezzel pedig nem tudták tartani a lépést az élőlények – olvasható a Paolo G. Albano, a Bécsi Egyetem Paleontológiai Intézetének munkatársa vezette nemzetközi kutatócsoport közleményében.

A tengerfenéken látható üres kagylóhéjak értékes információt adnak arról, hogy mely fajok éltek itt az összeomlás előtt. Fotó: I. Gallmetzer

A szakértők vizsgálatukban a csigákat és kagylókat magukba foglaló tengeri puhatestűek csoportjára koncentráltak. A jelenlegi állapotot összehasonlították a tengerfenéken talált maradványok alapján rekonstruált történelmi helyzettel.

A legnagyobb különbséget a sekély vizekben lévő élőhelyeknél találták. Az ottani üledékben a fajok mintegy 95 százalékának nem találták élő példányát. A kutatók szerint ez annak a jele, hogy ezek az állatok csak néhány évtizede ritkultak meg vagy éppen tűntek el. Albano szerint az is egyértelmű jele a faji sokszínűség összeomlásának, hogy a fellelt állatok közül sok nem éri el azt a méretet, amely a szaporodásához szükséges.

Egészen más a helyzet a trópusi körülményekkel bíró Vörös-tengerből a Szuezi-csatornán át a 19. században bevándorolt új fajok esetében. A Földközi-tenger ezen térségben szinte teljesen hiányoznak a honos fajok, miközben mindenütt trópusi fajokat láthatnak a búvárok.

A sekély vizekkel ellentétben az árapály-tartományokban élő állatok jobban alkalmazkodtak a magasabb hőmérsékletekhez. A mélytengeri területeken sem szembetűnő a változás, mivel a hőmérséklet emelkedése ott kevésbé erőteljes.

Forrás
MTI