Ősi kontinens egy elveszett darabját találták meg Kanada északi részén. Kutatók a kanadai Baffin-szigetről származó gyémántbányászati minták rostálása során bukkantak az észak-atlanti kratonból származó maradványra. A kratonok, más néven ősmasszívumok a Föld kérgének megszilárdult darabjai, a földkéreg ősi, szilárd és megkristályosodott részei. A tudósok kimberlit kőzeteket vizsgáltak, amelyek a gyémántbányászat alapjait képezik. Több millió év alatt formálódtak ezek a kőzetek 150-400 kilométeres mélységben, a felszínre geológiai és kémiai folyamatok hatására kerülnek. Időnként vulkáni eredetű kőzetek ilyen kimberlitbe zárt gyémántokat rejtenek.
“A kutatók számára a kimberlitek olyan felszín alatti rakéták, melyek utasokat visznek magukkal a felszín felé tartó útjuk során. Az utasok sziklafalak szilárd darabjai, melyek rengeteg információt hordoznak bolygónk felszín alatti körülményeiről” – idézi Maya Kopylovát, a University of British Columbia geológusát a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
Kopylova és kollégái a Baffin-sziget déli részén lévő, a De Beers nevű gyémántcég Chidliak-projektjéhez kapcsolódó kimberlitfeltáró területen gyűjtött mintákat kezdték elemezni. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a kőzetek különlegesek. A minta megegyezett a Skóciától Labrador területéig húzódó kontinentális földkéreg ősi területének, az észak-atlanti kratonnak más részeivel.
“Az észak-atlanti kraton más egységeinek ásványi összetétele annyira egyedi, hogy nem lehetett tévedés” – mondta a Journal of Petrology című szaklapban a felfedezésről megjelent kutatás fő szerzője. Az észak-kanadai – a Québec és Ontario északi részén és Nunavutban lévő – kraton teljesen más összetételű – emelte ki a szakértő.
A kratonok a kontinentális kéreg többmilliárd éves, stabil töredékei – olyan kontinentális magok, amelyek más kontinentális kőzeteket gyűjtenek és kötnek maguk köré. Néhány ilyen stabil mag még ma is jelen van kontinentális lemezek, például az észak-amerikai lemez középpontjában, más ősi kontinensek azonban apró töredékekre hullottak és újrarendeződtek a lemezmozgások hosszú történelme során.
“Egy ilyen elveszett darab megtalálása olyan, mint rálelni egy eltűnt kirakódarabra. Az ősi Föld tudományos kirakósa nem lehet teljes az összes alkotórész nélkül” – véli Kopylova.
Az észak-atlanti kraton kontinentális lemeze 150 millió évvel ezelőtt tört darabokra, jelenleg Skócia északi területeitől Grönland déli vidékén át délnyugati irányban folytatódva Labradorig tart. Az újonnan azonosított töredék lefedi a Chidliak-projekt területét, 10 százalékkal járul hozzá az észak-atlanti kraton kiterjedéséhez. Ez az első alkalom, hogy geológusoknak ilyen mélységben sikerült összeilleszteniük egy kirakósdarabot. A Föld-lemezek helyének és méretének rekonstrukcióját célzó korábbi kutatások a köpeny viszonylag kis mélységből származó kőzetmintáin alapultak, melyek 1-10 kilométeres mélységben keletkeztek.
“Most már nem csak a Föld legfelsőbb, vékony rétegét, a bolygó térfogatának csupán egy százalékát érthetjük meg és térképezhetjük fel, hanem tudásunk szó szerint és átvitt értelemben is mélyülni tud. Összerakhatunk 200 kilométer mélységben lévő töredékeket és összehasonlíthatjuk őket a nagy mélységű ásványtani információk alapján” – fejtette ki Kopylova.
