1969 őszén és telén, közel fél éven keresztül víz nélkül maradt a Niagara-vízesés, mert az amerikai hadsereg mérnökei “elzárták” a vizet, így a hatalmas zuhatag utánpótlás nélkül maradt. Az ideiglenes elterelésre a folyómeder vizsgálata, a sziklafal strukturális vizsgálata miatt volt szükség.
A folyó elterelése után részletesen felmérték a sziklafalat, és megállapították, hogy ott az erózió nagyon komoly károkat okozott és okozhat a jövőben is. Eredetileg a lehullott sziklatörmeléket is el akarták volna hordani, de utóbb lemondtak róla, mert nagyon sokba került volna.
A kiszáradt folyómeder azonban nem tűrte túl jól a megpróbáltatásokat, ezért hamarosan egy különleges öntözőrendszert is felállítottak, amellyel pótolták a talaj szükséges nedvességtartalmát. Miközben a mérnökök felmérték, és megtisztították a medret, illetve több helyen próbafúrásokat is végeztek, egy ideiglenes turistahidat is építettek, amelyen az érdeklődők a sziklafal szélétől alig hat méterre lepillanthattak a mélybe, és szemrevételezhették a sem előtte, sem azóta nem látható területet.
Az eseményt megörökítő fotókat a connecticuti Russ Glasson találta meg apósáék garázsában. Miután megörökölték a házat, nekiláttak a régi holmik kiválogatásának, így bukkantak elő a ritka fotók, amelyeket Glasson feleségének szülei csináltak a száraz Niagaráról.
Bár nem rendkívül magas, a Niagara-vízesés nagyon széles: ötvenhét méter magasból több mint 168 000 m³ zúdul le minden percben magas vízállás esetén, és 110 000 m³ átlagosnál. Ez a legnagyobb vízhozamú vízesés Észak-Amerikában.
