Felére csökkent a Nagy-korallzátony az elmúlt évtizedekben
Veszélyeztetik a regenerálódási képességét a rendszeres korallfehéredések
Korallpopulációjának több mint felét elveszítette az ausztrál Nagy-korallzátony az 1990-es évek óta – derül ki egy tanulmányból, amely szerint a rendszeres korallfehéredés okozta pusztulás veszélyezteti a zátony regenerálódási képességét. A queenslandi James Cook Egyetem szakemberei szerint 1996 és 2017 között a zátonyrendszer sekély és mélyebb vizeiben élő kis, közepes, valamint nagyméretű korallok száma is több mint 50 százalékkal csökkent.
Azokban a régiókban a legdrámaibb a helyzet, amelyeket a legsúlyosabban érintettek a rekordmagas hőmérséklet okozta tömeges korallfehéredések 2016-ban és 2017-ben. Idén márciusban öt éven belül a harmadik korallfehéredés sújtotta a zátonyt, amelynek ezúttal a déli régiója szenvedett súlyos károkat. Azon fajok körében a legnagyobb a populációcsökkenés, amelyek a zátonylakó állatok, köztük a halak számára fontos élőhelyeket biztosítják.
Terry Hughes, a tanulmány társszerzője szerint a korallzátony regenerálódási képessége is veszélybe került.
“Egy virágzó korallpopulációt milliónyi apró bébikorall, valamint számos nagy méretű virágállat alkot, utóbbiak azok a méretes “anyukák”, amelyek a lárvák többségéért felelősek”
– magyarázta a szakember.
A szakemberek szerint a klímaváltozás a felelős a korallok számának hanyatlásáért, ugyanis növeli az olyan pusztító jelenségek gyakoriságát, mint a tengeri hőhullámok.
“Nincs több vesztegetnivaló időnk, amilyen hamar csak lehet drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását”
– húzták alá a tanulmány készítői.
Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony a világ legkiterjedtebb zátonyrendszere és olyan fenyegetett fajok otthona, mint a dugong és a közönséges levesteknős.