Mianmar második legnagyobb tava, az Inle-tó, Shan szövetségi állam egyik völgyében terül el, s úszó kertjeiről, illetve fél lábbal evező halászairól vált híressé. Az 1000-1500 méter magas hegyek ölelésében fekvő tó 22 km hosszú és átlagosan 11 km széles, partja és szigetei 17 falunak adnak otthont.
A hagyományos bambuszházak jó része cölöpökön áll, az itt élők speciális módszert fejlesztett ki arra, hogy a tó sekély vizéből kinyerjék mindennapi élelmüket. Az úszó kertek vagy farmok telepítése a vízi növényzet gyűjtésével és szárításával kezdődik, majd ezt az alapot bambuszkeretek közé fektetik a vízre, 60-70 cm termőföldet hordanak rá, bepalántázzák, ladikból kapálják, metszik, kötözik a veteményeket, mintha csak a szárazföldön lennének.
A tó vizében többek közt “lábevezős emberek” halásznak, akik egyik lábukra evezőt csatolva hajtják csónakjaikat. Ezek a halászok a hosszú csónak farában állnak, egyik lábukkal eveznek, így mindkét kezük szabad marad. Figyelik a hínárok között megbúvó halakat és a kúp alakú halászkosarat a szájával lefelé a vízbe mártják, a lábukkal a víz alatt tartják, közben egy hosszú rúddal menekülésre késztetik a felfedezett halrajt, amelyek belegabalyodnak a kosár hálójába. A halász lábujjára tekert zsinór jelzi, mikor emelheti ki a zsákmányt a vízből.
A tó idegenforgalmi szempontból jelentős. Csodálatos természeti környezetben fekszik, partjain pedig buddhista templomok és sztúpák sorakoznak. A leghíresebb burmai pagodák egyike, a Phaung Daw Oo is itt található. A tavi piac egyike a fő látványosságoknak, ahol az eladás csónakokból zajlik le, sok hegyi törzs is ide hozza le portékáit.
Az UNESCO 2015-ben Mianmar első bioszféra-rezervátumává nyilvánította az Inle-tavat változatos növényzete, állatvilága és úszó kertjei miatt. A UNESCO döntése a természetes ökoszisztéma védelmét és a fenntartható gazdasági fejlődést szolgálja, hiszen a tavat többek közt a vízszennyezés, őshonos növények eltűnése, az algásodás és a túlnépesedés is fenyegeti. A kuriózumok miatt ez a régió az ország leglátogatottabb idegenforgalmi helyszíne. A tónál 267 madárfaj él, a víz számos halfaj otthona és egyéb állatok is színesítik az állatvilágot. A védetté nyilvánított terület csaknem 490 ezer hektáron nyúlik el Mianmar keleti részén.
Az egyedülálló tavat és úszó kertjeit Dimitar Karanikolov fotós egy lélegzetelállító drónvideón örökítette meg:
