A hasonló sugarakat, az úgynevezett kék nyalábokat a földről nehéz észrevenni, hiszen a kialakulásukhoz szükséges elektromos kisülés a felhők túlsó oldalán történik, az űrből ugyanakkor a kutatók képesek észlelni a jelenségeket.
Először öt intenzív, 10-20 milliszekundumos kék villanásra lettek figyelmesek a kutatók, majd következett egy keskeny kúp formában érkező kék nyaláb.
Hasonló jelenségek akkor alakulnak ki, amikor a felhők felső, pozitív töltöttségű részei interakcióba lépnek a levegő és a felhő között lévő negatív határral. Az ellentétes töltések rövid kiegyenlítődése statikus elektromosságot idéz elő.
A fényjelenség a 10-50 kilométeres magasságban húzódó sztratoszféráig ért.
A kék nyalábot kísérő fények közül négy UV-kibocsátással járt, ezek a szakértők szerint gyűrűlidércek voltak. Ezek a gyűrű formában terjedő fények nagyjából 100 kilométeres magasságban, az ionoszférában fordulnak elő.
