A Bostonnál kezdődő Main-öböl északkeleti irányban összeszűkülő részét képező Fundy-öböl Kanada két tartománya, New Brunswick és Új-Skócia közé ékelődött. Az öböl nevének eredete valószínűleg a XVI. századból ered. A portugálok „Rio Fundo”-nak nevezték el, ami mély folyót jelent. Az öböl valóban folyószerű. 300 km hosszú, 20-100 km széles, 300 m mély tengeröböl partjai meredekek és magasak.
Az egész világon a Fundy-öbölben a legerősebb az árapály mozgása, az apály és dagály közti szintkülönbség elérheti a 16-20 métert is, az eddig mért legnagyobb különbség pedig 21,6 méter volt. Az öböl belsejében a gyakran 20 méterre megemelkedő árhullám miatt az áramlás egyes helyeken elérheti a 13-15 km/óra sebességet is. Az óriási mennyiségű víz gyakori és erőteljes mozgása hatalmas energiát jelent. Ezt kihasználva 1984-ben megépítették Észak-Amerika első és egyetlen modern, az árapály energiájának kinyerésére szolgáló üzemét. Az annapolisi állomás 300 millió kw/h villamos energiát termel évente, ami 4500 otthon áram ellátását oldja meg.
A dagályhullám magasságát a Fundy-öbölben a Hold és a Nap vonzereje mellett maga az öböl alakja is növeli. Mivel meredek fala egyre szűkül valósággal összeszorítja a vizet s ez által megemeli a vízszintet. A Fundy-öbölben figyelhető meg a világ egyik legkülönlegesebb természeti jelensége: a visszaforduló vízesés. Apály idején a Saint John folyó vize szeszélyesen, tajtékozva zúdul le a sziklák között a tenger felé, dagálykor viszont, amikor a több emeletnyi magasságú árhullám betör az öbölbe, a víz visszafelé kezd hömpölyögni. Naponta kétszer lehetünk szemtanúi ennek a csodálatos eseménynek.
A Hopewell-sziklák a Fundy-öböl talán legismertebb képződményei. A hullámok felszínformáló hatása alakítja őket a leglátványosabban. Ezen kliffek alapanyaga könnyen erodálódó, puha homokkő és sötét színű üledékes kőzetté szilárdult kavics. Az árhullámok folytonos mozgása koptatja a gombasziklák lábát, míg a felső rész lassabban mállik, így alakul ki különleges formájuk.
