Egy nemzetközi kutatócsoport a közelmúltban olyan különleges dinoszaurusz maradványait mutatta be, amely teljesen új megvilágításba helyezi a páncélozott őshüllők védekezési stratégiáit. A Spicomellus afer nevű faj legfeltűnőbb sajátossága, hogy bordáiból hatalmas, akár egy méter hosszú tüskék nőttek ki. Ilyen megoldást eddig egyetlen más gerinces állatnál sem figyeltek meg.
A fosszíliát Észak-Afrikában, Marokkó területén találták meg, és a kutatók szerint a jura–kréta időszak határán, körülbelül 168 millió évvel ezelőtt élt. A Spicomellus testét vastag csontpáncél borította, ám igazi különlegessége az, hogy a tüskék közvetlenül a bordáihoz nőttek, mintegy egybeolvadtak a csontvázzal. Ez teljesen egyedi jelenség, hiszen más páncélozott dinoszauruszoknál – például az ankylosaurusoknál – a tüskék és szarvak a bőr alatti csontlemezekből fejlődtek ki, nem pedig a bordákból.
A kutatók szerint ezek a hosszú tüskék többféle szerepet is betölthettek. Elsősorban védelmi célt szolgáltak, hiszen egy ilyen félelmetes megjelenés önmagában elrettentette a ragadozókat. Emellett azonban mozgás közben akár fegyverként is használhatta őket: egy hirtelen oldalcsapás vagy nyakrándítás komoly sérülést okozhatott a támadónak. Ez a fajta védekezés jól mutatja, mennyire sokféleképpen próbáltak a dinoszauruszok alkalmazkodni az ellenségeikhez.
A Spicomellus felfedezése azért is nagy jelentőségű, mert eddig úgy gondolták, hogy a páncélozott dinoszauruszok csak az északi kontinenseken, főleg Európában és Észak-Amerikában éltek. Ez a lelet viszont bizonyítja, hogy Afrikában is jelen voltak, ami új információt ad a dinoszauruszok földrajzi elterjedéséről és fejlődéstörténetéről.
A paleontológusok szerint a természetben a túléléshez vezető utak rendkívül változatosak. A Spicomellus tüskéi olyan evolúciós kísérlet eredményei, amely a maga korában hatékony védelmi fegyver lehetett. A felfedezés egyben arra is emlékeztet, hogy a földtörténeti múlt tele van bizarr és meghökkentő megoldásokkal, amelyekről csak a kövületek őriznek emléket.
