A londoni Temze partján álló Hampton Court Palota “Nagy Szőlője” a világ egyik legnagyobb és legrégebbi szőlőtőkéje, amelyet 1769-ben ültettek a királyi palota télikertjében, amikor még III. György volt Nagy-Britannia királya, és az amerikai gyarmatok még a brit trón alatt álltak.
A szőlő egy kis dugványként érkezett, amelyet az essexi Ilfordban található Valentine’s Mansionban lévő anyatőkéről mettszettek. A főkertész, a régi Tudor latrinákból visszamaradt termékeny talajba ültette a dugványt.
A kereskedelmi célú szőlő átlagos élettartama körülbelül 25 év, bár sok termelőnek jóval idősebb, némelyik 100 évnél is idősebb tőkéje van. Az idősebb tőkék arról híresek, hogy képesek kivételes minőségű szőlőt teremni, még akkor is, ha a terméshozamuk jelentősen csökken. Százéves szőlőtőke viszonylag kevés van, mivel a filoxéra és a gombabetegségek a XIX. században és a XX. század elején pusztítottak. A “Nagy Szőlő” kivételesen szerencsés volt és a betegségek nem tettek benne kárt.
A viktoriánus időkben a kertészek úgy vélték, hogy egyetlen nagy szőlő bőségesebb termést hoz, ezért üvegházat építettek a szőlő köré, amely a hűvös brit telek alatt védte a szőlőt. Ahogy a szőlő nőtt, az üvegházat többször megnagyobbították.
Nincs feljegyzés arról, hogy a szőlőből bort készítettek volna. Ehelyett Viktória királynő a windsori kastélyba, a királyi udvarba küldte a termést.
Ma a “Nagy Szőlő” négy méteres a tövénél, a leghosszabb hajtás pedig 36,5 méteres. Az átlagos termése 272 kg és a rekordot 2001-ben hozta 363 kg szőlővel.